Erdőssztyepp erdők
A keleti erdőssztyepp zóna legnyugatibb nyúlványa elér a Kárpát-medencébe, ahol a lösztölgyes a zonális erdőtársulás. A többi erdőssztyepp erdőink kialakulásában az edafikus feltételeknek (homokon homoki tölgyesek, sziken sziki tölgyesek) is jelentős szerepe van.
Állományaik mozaikos felépítésűek, a kisebb-nagyobb erdőfoltok sztyeppfoltokkal váltakoznak. Lombkoronaszintjükben a kocsányostölgy dominál, melyhez más szárazságtűrő tölgyfajok (olasz tölgy, cser) is elegyedhetnek.
A leglátványosabb területtcsökkenés és átalakulás ennél az élőhelycsoportnál következett be, sajnos jelenleg is csökennő tendenciát mutat.
Vissza kell fogni a betörő idegenhonos, adventív fajokat (pl. akác).
Homoki tölgyesek
A síkvidékek árvízmentes hátságain, homok alapkőzeten alakultak ki. Kifejező a talajvíz hatása.
A termőhely, az állományszerkezet és a fajkészlet alapján két (egymással értintkező és összefolyó) társulást lehet fölállítani. A nyílt homoki pusztai tölgyest és a zárt homoki gyöngyvirágos tölgyest.
Egykor a Kisalföld homokvidékein sokfelé, nagyobb kiterjedésben voltak megtalálhatók. Ma már maradványállományaik vannak, a nyílt, homoki gyepekkel váltakozó változat alig lelhető már fel.
A területcsökkenésnek az egyik legfontosabb oka a többnyire megfontolatlan és indokolatlan talajvízszint csökkentés. A talajvízszint csökkenése a folyószabályozásoknak köszönhetően mind a mai napig tart, ami a homoki tölgyesek kiszáradást és pusztulását idézi elő.
Másik ok, hogy a nagyobb fatermés reményében idegenhonos fafajokkal kultúrállományokat létesítettek termőhelyükön. Nagyobbrészt az akác, kisebb részt a nemes nyárak, erdei- és feketefenyő, vörös tölgy, fekete dió hódította el, semmisítette meg a homoki tölgyes élőhelyeket. Gondot jelent a gyomosodás, az akác okozta jellegtelen nitrofil aljnövényzet, az invazív fajok terjedése, kiszorítva ezzel az őshonos, értékes fajokat.
