Szlovákiai Duna-szakasz

A Duna szlovákiai szakasza végig Natura 2000-es terület (IBA -nemzetközileg jelentős madárvédelmi terület), azonban állami védelmet csak a Duna-liget Tájvédelmi Körzet alá tartozó területek (Pozsonytól a komáromi Nagyléli szigetig) kaptak.

Sok ártéri terület magántulajdonba kerülése után elveszítette eredeti funkcióját. Ilyen például a Radványi út, Pat felé bekötő útszakasz közelében nemrég felvásárolt, közvetlen a Duna mentén lévő terület, melyet tájba nem illő módon alakítottak át. A családi ház mellé halastavat létesítettek, tujákkal ültették be a kertet.

Problémákat jelent továbbá a hétvégi házak építési körzetének terjeszkedése, ami szintén csökkenti az élőhelyek számát. Nagy az emberek általi zavarás, szemetelés, halászat, vadászat olyan természetközeli, védett fajok által használt élőhelyeken, ahol érdemes lenne jogilag szabályozni mindennemű emberi beavatkozást.

A területet körbejárva olyan részeket találhatunk, ahol nem csak védett madárfajok megtelepedésének voltak adottak a környezeti feltételek, hanem más fajok számára is, ezt bizonyítják a hódrágta fatörzsek, hódvárak.

Értéket növelő tényezőként meg kell említeni, hogy a Duna mentén, Pozsonytól Párkányig több mint 1800 bogárfajt azonosítottak. Ezek közül különösen figyelemre méltó a világon eddig ismeretlen faj, a Thinobius korbeli, de több más faj is megtalálható, amely Szlovákiában csak itt honos, úgymint a hegyesszárnyú csíkbogár (Hydrovatus cuspidatus), az ormányos bogarak családjából a Bagous bagdatensis, a vastagcombú sásbogár (Donacia crassipes) és több más faj.

A kisemlősök közül megtalálható értékes reliktumfaj az északi pocok.

Fontos a halfauna védelme is. Szlovákiában az összes víz közül a Dunában és annak ágaiban találhatók a legnagyobb számban halfajok. A védelem szükséges, hisz ez az élőlénycsoport a halászaton túl a leginkább érintett a különböző épített vízművek, mesterséges gátak által. A ritka és védett fajok közül itt él a vadponty, lápi póc, garda, taka géb.

Az egész terület szerepel a nemzetközi jelentőságű vizes területek listáján is (Ramsari-egyezmény).

A Duna-liget TK alá nem tartozó, védelemre
jogosult területek megmaradását, az itt elő fajok ember általi zavarásának csökkentését csak a védetté nyilvánításuk segíthetné.

A Duna még meglévő ökológiai egységére a legnagyobb veszélyt az Európai Unió TEN-T (Transzeurópai Közlekedési Hálózat) fejlesztési tervei jelentik. Az Európai Bizottság 2011-es, októberi ülésén mutatta be a transzeurópai közlekedési hálózat kiépítésével kapcsolatos javaslatait. A törzshálózatba a szlovákiai Duna-szakaszon a pozsonyi és révkomáromi kikötő tartozna bele. A Bizottság 2030-as határidőt adna a tagországoknak az ezzel kapcsolatos – javarészt már előkészített, illetve folyó – projektek befejezésére.

A program célja a folyó teljes hosszának hajózhatóvá tétele. Az egységes vízi út kialakítása csak súlyos beavatkozásokkal érhető el, mederkotrásokkal, műtárgyak beépítésével stb. Ezek a beavatkozások a talajvíz süllyedését idézik elő, veszélyeztetik az ivóvízbázist, megszüntetik a kapcsolatot a főág és a mellékágak, holtágak között, amiknek súlyos ökológiai következményei vannak.

További veszélyeztető tényezők: idegenhonos, invazív növényfajok terjedése, emberi zavarás, halászat, turizmus, folyami közlekedés, hajózás, motorcsónakok használata, szemetelés, helytelen erdőművelés, mezőgazdaság, vízgazdálkodás.