Javaslatok a problémák megoldására

A térség elsősorban mezőgazdasági kultúrtáj, mely ismerté vált a jó minőségű mezőgazdasági termények termesztéséről, az ország éléskamrájaként tartották számon. A rendszerváltás után azonban a piacot ellepték a kevésbé jó minőségű külföldi áruk, így a lakosok nagy százaléka felhagyott a nagybani zöldségtermesztéssel. Ez a folyamat vezetett ahhoz, hogy a korábban diverz mezőgazdasági kultúrtáj monokultúrális tájjá alakult, a földeket napjainkban nagyvállalkozók bérlik, és intenzíven művelik. 

Az extenzív gazdálkodás hiánya csökkenti a tájökológiai értéket. Nemcsak a természetközeli agrárökoszisztéma körforgalmát szakítják meg, de a táj esztétikai képét is rontják az intenzív mezőgazdasági termelés negatív hatásai. Általa élőhelyek szűnnek meg, csökken a táj mozaikossága, biológiai sokfélesége. Az ökológiai stabilitás csökkenése melett szociökonómiai problémák is kialakultak, hiszen a lakosság nagy része ezáltal munkanélkülivé vált.

Szükséges lenne megtalálni az egyensúlyt az intenzív tájhasználat és a természet védelme között, hogy fenntartható módon, megfelelő agrár-környezetgazdálkodási programok bevezetésével lehessen művelni a területet. A természetvédelmi törvények fontosnak tartják a táj ökostabilizációs értékének javítását, de gyakorlati alkalmazásuk  nem, vagy csak kevéssé valósul meg, a szabályok javaslatok szintjén maradnak.

Elengedhetetlen egy részletes stratégiai terv kidolgozása, ami magában foglalná az irányítást, a feldolgozást és a koordinációt. Hiányát látom a fennmaradt védett területek kezelésére vonatkozó szabályozásnak is, a nem megfelelő gyakorlati megvalósításának.

A mezőgazdasági területeknél tájrevitalizáció során emberléptékű táblákat, biocentrumokat, biokorridorokat kell kialakítani, helyes vetésforgót alkalmazni, bevezetni és népszerűsíteni az agrár-környezetgazdálkodást, kímélő technológiák alkalmazását. A táj észtétikai értékét növelné, a szélerózió mértékét csökkentené, ha több növénysort hoznának létre a monokultúrális mezőgazdasági tájon, valamint zöldtefületeket, parkokat a települések belsejében.

Célszerű lenne a folyóvizek környékén puffer övezetekre vonatkozó szabályozásokat betartani. A homoki élőhelyek, ártéri erdők fenntartása érdekében a környező területeken természetközeli erdőgazdaságot és fakitermelést kellene folytatni, valamint a lakosság környezettudatos gondolkodásának erősítése érdekében a régészeti lelőhelyeken az egykori élővilágot bemutatni.