Ártéri erdők maradványai
A ligeterdők a folyók és patakok rendszeres elöntésű területein alakulnak ki, ahol ingadozó, de mindig elérhető talajvíz van. Az elöntések miatt jelentős a nitrogén és a vízzel szállított ásványi anyagok felhalmozódása. Gyakoriak a hullámverések, ennek következtében gyakran jönnek létre nyílt termőhelyek.
A folyók és patakok gyorsan és nagy távolságokra szállítják a növények szaporítóképleteit, így dealpin vagy dekárpáti növények is megjelennek, valamint nagy számú adventív (idegenhonos) faj is jelen van.
Síkvidéki (folyómenti) bokorfüzesek
Síkvidéki ártereink igen mély fekvésű részein, rétegzett folyóhordalékokon (kavics, murva, homok, iszap) jönnek létre a bokorfüzesek. Az elöntésből származó vízborítás rendszeres. Ármenetes időszakokban is felszínig nedves a termőhely.
Az extrém termőhelyi adottságok miatt a fafajok nem tudnak megnőni, magoncaik, csemetéik nagyobbrészt befulladnak.
Az élőhelyeket elsősorban a vízügyi beavatkozások, kotrások, műtárgyak építése, mederfal kövezések veszélyeztetik.
Síkvidéki (folyómenti) fűz-nyár (puhafás) ligeterdők
Az árterek középmély fekvésű részein, a folyó vonalát sávszerűen követik a fűz-nyár ligeterdők. Az elöntésekből eredő vízborítás rendszeres, évente 1/2-2 hónapig tart. Az elöntésmentes időszakban a vízszintingadozástól függően felszínig nedves, állandó vagy időszakos vízhatású.
A lombkoronaszint zárt, állományalkotó a fehér fűz, elegyfa a törékeny fűz, továbbá a ritklófélben lévő fekete nyár, vénic szil lép fel. Magasabb részekre a fehér nyár is behúzódik. Több idegenhonos, behurcolt fafaj terjed az ártéren, mint a zöld juhar, amerikai kőris, fehér eper. A tápanyaggazdagság miatt sikeres a magaskórósok megjelenése, számos adventív és többségükben agresszív gyomfaj terjed, helyenként teljesen uralva a gyepszintet, ilyen pl. a magas aranyvessző, egynyári seprence.
Ez az élőhelytípus az utóbbi évtizedekben nagyon sok károsodást szenvedett. Területük jelentős részén nemesnyárasokat hoztak létre, melyek elgyomosodott gyepszintű, jellegtelen kultúrállományok. A korábbi évtizedekben, évszázadokban helyükre kaszálókat, szántókat, hoztak létre, manapság sajnos az egyre jobban terjeszkedő vízparti üdülők, fürdőhelyek lényegesen csökkentik tovább területüket. Gondot jelent az is, hogy a mederszabályozások miatt a medrükbe berágódó folyók átlagos vízszintje lényegesen csökken, s ezzel együtt romlik a termőhelyek vízellátása, csökken a talajvízszint is. A szárazodás miatt fűzpusztulás lép fel. Az idegenhonos, invazív fa-, cserje- és lágystárú fajok is gondot okoznak, teljesen megszabadulni tőlük ma már aligha lehet.
Síkvidéki (folyómenti) tölgy-kőris-szil (kemyényfás) ligeterdők
Folyóink ártereinek középmagas, magas fekvésű részein, sok esetben ma már a mentett oldalon találhatók. Egykoron a szabadon meanderező és nagy területeket elöntő folyók nyomvonalát széles, több kilométeres sávban kísérték, ma már ezeknek csak fragmentumai lelhetők fel.
A vízjárástól függően nem minden évben kerültek vízborítás alá, nagyobb árvizeknél az elöntés 1-2 hétig, legfeljebb egy hónapig tartott. Lomkoronaszintük zárt, állományalkotó fajaik a kocsányos tölgy, magyar kőris, nálunk a magas kőris helyettesíti, jellemző elegyfa a fehér nyár és vénic szil.
Keményfás ligeterdőink területe a múlt században drasztikusan lecsökkent. Az állományalkotó fafajok étékes faanyaga miatt, legelő, kaszáló és szántó nyerési célzattal írtották állományaikat. Felújításuk nagyon sokszor nem az eredeti, őshonos fafajokkal, hanem főként nemes nyárakkal, fekete dióval történik.
